Nagyon régóta foglalkoztat az, hogy mi vezetett Trianonhoz.

Az ezoterikus gondolkodás szerint létezik a személyes karma, családi és csoport-karma, valamint az
ország karma.

Ebből következik az, hogy a Magyar nép történelmében keresni kell olyan kirívó negatív
cselekedetet, amelyért vezekelnünk kell, vagyis a korábban elkövetett bűneinket jóvá kell tenni.

Aki a Magyar Nép történelmét ismeri, az tudja, hogy ilyen nem létezik, hiszen itt rendkívül fontos a
nagyságrend. Olyan bűnt /bűnöket/ kellett volna elkövetnünk, amiért cserébe Trianon-t kaptuk.

Még azok sem tudnak ilyet kitalálni, akik a Magyar történelmet szándékosan meghamísították.

Ha ilyen nem létezik, akkor csak egyetlen lehetőség marad: az önként vállalt Krisztusi út.

Amit Drága Jézus Urunk egy személyben felvállalt, azt a Magyar Nép vállalta ország szinten.

De hát mi is ez a vállalás? Mi a Krisztus-misztérium lényege?

Mi, földi emberek több ezer éve távolodunk a Teremtőtől, miközben bűnt-bűnre halmozunk. Így
érthető, hogy hatalmas méretűvé dagadt ez a felhalmozott bűn, olyan méretűvé, ami már szinte
lehetetlenné tette a földi létet.

Ezt csak egy módon lehetett megoldani: a világ eddigi történetének legnagyobb áldozatvállalásával.

Ezt a Krisztusi szellem vállalta, az első teremtett szellem. /a második a Luciferi szellem, akinek nagyon
szép neve van: fényhozó. A teremtés első percétől kezdve vállalta a sötét oldalt, hiszen, ha csak a jó
és a jó között választhatunk, akkor nincs választási lehetőségünk./

Azt viszont tudni kell, hogy az áldozatvállalás csak az objektív karmára vonatkozott, tehát a
felhalmozott bűnre, a szubjektív – egyéni - karmája mindenkinek megmaradt.

Minden bűn, amit elkövetünk, az Univerzumba kerül, azt többé jóvátenni nem lehet. Egyetlen dolog
van, ami miatt ezt megtehetjük: a Teremtő nekünk mindig megbocsát, ellentétben velünk, akik a
legkisebb minket ért sérelmet sem tudjuk sokszor megbocsátani.

A felhalmozott bűnt is időnként kezelni kell, ezt viszont csak áldozatvállalással lehet, ezt már a feltétel
nélküli szeretet sem tudja oldani, mert Jézus Urunk, aki magával hozta az Isteni Törvényt, a
szeretetet, biztos szívesebben választotta volna ezt az utat, mint a mérhetetlen szenvedést. Ne
felejtsük el, hogy embertestben Neki ugyanúgy fájt a keresztre-feszítés, mint bárki másnak fájt volna.

A szeretet csak akkor lett volna megoldás, ha azt a nagy többség gyakorolta volna.

Mindenki eldöntheti, hogy most hol tartunk…

Ezt kellett ország-szinten is megvalósítani, az országok felhalmozott bűneit kellett áldozatvállalással
oldani.

Ezt vállalta a csodálatos Magyar Lélek, ennek következménye lett Trianon.

Nagyon sokan tudják, hogy a Székelykeresztúri Templom stációiba a Magyar Nép történelme bele van
kódolva. Utólag már könnyű megfejteni.

A Magyar Nép 1920-ban kezdte vinni a keresztet. Júdás szerepét Károlyi Mihály vállalta, aki a
Honvédséget már a fegyverszüneti egyezmény előtt lefegyverezte és az országunkra támadó Román
/kb.37000 fő/ Cseh /kb. 7000 fő/ Szerb /kb.30000 fő/ jelentéktelen létszámú hordákat nem volt, aki
feltartóztassa.

1956-ban a Magyar Népet keresztre feszítették és az Úniós csatlakozásnál sírba tették.

Mi következik ez után? Természetesen a FELTÁMADÁS!

Hát ezt az időszakot éljük most és csak rajtunk múlik, hogy ez mennyi ideig tart.

Mi a Krisztusi utat végigjártuk, ugyanúgy, ahogy Drága Jézus Urunk.

Amit tehetünk, folyamatosan imádkozva, a szeretet útját járva a bennünk levő ISTENI ERÖT növelve,
alázattal és hittel haladjunk a biztos Feltámadás útján.

Én ehhez kérem a Drága Jó Isten áldását mindnyájunkra.



2007. november 1.



Kristóff Zoltán